A Forrester 2008-as kutatása alapján az Egyesült Államokban csupán 16-18%-ban hisznek az emberek az üzleti és a személyes blogoknak. Közben Larry Weber szerint a

“… a blog kitűnő eszközt kínál arra, hogy fokozzuk a vállalatunk, a termékünk vagy a márkánk ismertségét…, hogy elnyerjük a meglevő és leendő vevők … bizalmát, erősítsük …kapcsolatainkat, valamint, hogy közösségi érzést alakítsunk ki azokban, akik fontosak a márkánk sikere szempontjából.” Forrás: A blogstratégia és a szakmai blog előnyei

Ezt a két jelenséget pedig vessük össze azzal, hogy egyre jobban tartanak a vállalatok a blogok negatív marketinghatásától.

Miért mondd ellent egymásnak két statisztika?

Mert másképp kérdez rá a vásárlói szokásokra. A Forrester - véleményem szerint - azt akarja tudni, hogy egy termék megvételében mennyiben befolyásol pozitívan egy blogbejegyzés, míg az idegenforgalom egyértelműen a negatív kritika következményeitől tart.

A reklámok annyira paranoiddá tettek bennünket, hogy egy pozitív bejegyzést automatikusan bujtatott reklámnak könyvelünk el. Csak azt hisszek el, ami a hitelt rontja, az biztos igazi tapasztalat, hiszen ki fizetne egy lejárató reklámért, különben is etikátlan. A sok elégedetlenkedő között alig merjük remélni (18%), hogy valaki az igazat állítja, amikor azt meri írni, hogy egy bizonyos termékkel vagy szolgáltatással elégedett. Vagy tévedek?

Szerintem másfajta mércével mérjük a pozitív és a negatív érzelmet keltő blogbejegyzéseket.

Angol nyelvű blogokat olvasva gyakoriak azok a hírek, mely szerint egy negatív Twitter üzenet vagy blogbejegyzés hatására egy multinacionális cég a probléma megoldását kezdeményezi.

Magyar nyelvterületen a fogyasztók vélt és valós sérelmeivel, pozitív élményeivel foglalkozó blogok közül a legismertebbnek a Homár tekinthető. Ha az ember csak a híreket olvassa, akkor bizony nem úgy tűnik, hogy bármi foganatja is lenne honfitársaink sok rossz élményének - kivéve talán a Posta Vaterás akciója (aminél felmerült a kérdés: miért nem lehet mindent Vaterás csomagként feladni, hogy biztos célba is érkezzen).

Jó lenne persze látni, hogy ha a Homáron, vagy más blogon megjelenik egy negatív bejegyzés egy cégről, vagy a termékéről, hogy annak bármi foganatja lesz. Jó lenne látni, hogy az ügyfeles nem a vásárlót kezdi viszont szidni, hanem bocsánatot kér. Hiszen mindegy, hogy ki volt a hibás, az ügyfél most sértett és ezzel több tucat/száz/ezer más ügyfél kedvét veszi el, hogy tőle rendelje meg az Internet hozzáférést. Ha az ügyfél elégedett, akkor viszont "ingyen" reklám (vagy legalábbis olcsó - összehasonlítva az egyéb reklámfelületek áraival).

 

Másfelől a blogok hovatovább a hivatásos magazinoknál és kiadványoknál is fontosabb iránytűk lettek, éppen mert független, céges marketing által nem befolyásolt, elfogulatlan médiumnak tekintik őket a felhasználók. A ‘valaki közülünk’ érzés itt rendkívül erős, és valószínűsíthetjük, velünk is éppúgy fognak bánni, ahogy vele – hiszen mi sem villantunk sajtóigazolványt, vagy ágyúnyi objektívet, amikor arra járunk. Kérdés, hogy az ezerfejű cézár a hazai interneten keresztül megfogalmazott igényei mikor érik el azt a kritikus tömeget, amikor már az itthoni szolgáltatók is kénytelenek figyelembe venni a blogon megfogalmazott aggályokat.

Te hiszel a blogoknak?

Kapcsolódó írások:

Információforrások és a bizalom - közvéleménykutatás [longhand]

Utazási blogok turizmus szállodák légitársaságok [Origó] 

Online nyomásgyakorlás? [Keserűmandula]