Blogfórum
 
 

(x)

 
 

(x)

 
 

Blogvilág java

  • Mi az a blog?
  • 23 kerdes jovobeni bloggereknek - Jo-e neked a bloggolas?
  • Hogyan alapozzuk meg a weben hírnevünket bármilyen témakörben?
  • 120 nap alatt a semmiből 2000 olvasó
  • Miért nem reagálnak egymásra a magyar blogok?
 
 

Linkek

Saját blogok:
  • Freeblog Sablonok
  • Geeklány
  • Focusize
Olvasásra ajánlott blogok:
  • SEO blog - Longhand
  • Link building blog
  • Marketing Izék
  • Bodzasfanta blogdolgai
  • Wyctim blogelete
  • Blogról | doransky
  • IT Megoldások
  • Keresőoptimalizálás, keresőmarketing, SEO blog
  • Webmánia
  • daily blog tips
  • doshdosh
 
 

Partnerek

Add to Technorati Favorites GeoURL Bloggers & Blogging Blogs - BlogCatalog Blog Directory

 
 

Szerzői jogok

Creative Commons License Blogvilág by xSolutions is licensed under a Creative Commons Attribution 2.5 Hungary License.
 
Follow this blog

Csütörtök este lefényképeztem a vacsorámat. Aal, azaz angolna volt, gondoltam megmutatom az ego-blogom olvasóinak. A kollégáim persze rögtön érdeklődtek, hogy miért fényképezem az ennivalót. Én pedig, ahogy szoktam, egyre lelkesebben meséltem arról, hogy mennyi blogot írok és ez milyen klassz dolog. Ahogy mindig, az első reakció most is az volt "De mondd csak, nem veszélyes így kitárulkozni az interneten?"

Mielött valaki blogolni kezd, a legfontosabb, amit mindenképp tudnia kell, hogy egy blog írója nem árul el semmit, amit nem akar elárulni. Senki nem kényszeríti a bloggert arra, hogy számára intim vagy kínos részleteket áruljon el magáról.



Emelett jó tudni, hogy a komplex blog nem a blogírás egyetlen formája. Egy szakmai (tematikai) blogban a fókusz a szakmai tartalmon van, az író személye kizárólag a szakmai tudása, hozzáértése szempontjából érdekes.

A kérdés ettől függetlenül jogos. Veszélyes-e az interneten a nyilvánosság elé tárni magunkat? Közéleti személlyé válunk-e, ha életünk minden részletét megosztjuk másokkal?

Biztonság - ha mégis olyan intim és kínos részleteket akarunk elárulni magunkról, amiket ismerőseink elött nem akarunk felvállalni, akkor megtehetjük ezt anonym módon is. Hosszú távon, ahogy nő az olvasottság, egyre nehezebb ezt az anonymitást megtartani. Egy bloggertalálkozó, egy Nagy Bloggerkönyv (HVG), egy véletlen "elszólás" elárulhatja az írót és máris fennáll a kapcsolat az ember és a leírt gondolatok között.

Hallgatóság - az ember másképp beszél a főnökével, a kollégájával, az ismerőseivel, a barátaival, a családjával. Vannak dolgokat, amiket semmiképp se mondana a főnök szemébe, de talán még a munkatársakkal se osztaná meg. Vannak dolgok, amiket a családjával nem akar megosztani és persze vannak, amiket senkivel azok közül, akiket személyesen ismer, de a világba akarja kiáltani a mondanivalóját. Egy blog hallgatóságát nem lehet meghatározni. Van, amikor egy blogtalálkozón derül ki, hogy bizony a kolléga nem csak ír blogot, de olvassa is a miénket. Ha szidjuk a munkahelyünket, a főnököt, ha titkokat árulunk el a magánéletünkből, ez akár kihatással is lehet az életünkre - és ez csak egy példa arra, hogy mit jelenthet az, ha nem csak a célzott hallgatóság olvassa a blogot.

Priceless - bulizni jó. Néha elvéti az ember a mértéket és ilyenkor előfordul, hogy olyan dolgokat mond, tesz, amiket józan, vagy kevésbé emelkedett állapotban nem tenne. Az ember megtartja magának, elmeséli a barátainak és egy jót nevet rajta. Ahogy múlik az idő, a szó elszáll, egyre kevesebbszer merül fel a téma, míg végkép eltűnik a sűllyesztőben. Ha erről azonban a személyéhez köthető blogban ír, netán fényképet közöl róla, akkor ez közel egyenértékű azzal, mintha valamit az örökkévalóságnak alkotott volna. Köszönhetően a nyilvános közösségi hálózatoknak, a blogoknak, megosztott képtáraknak, a keresőmotoroknak bárki informálódhat erről. Ez lehet a leendő férj, feleség, munkaadó, üzlettárs. Vajon mit szólna leendő (meglévő) hitvesünk, ha egy félre nem érthető helyzetben látna bennünket viszont az interneten? Lehet semmit, de lehet, hogy néhány kínos kérdést kell megválaszolnunk.

Stílus - van egy kedves barátom, aki néha kellemetlen helyzetbe hoz. A munkahelyén öltönyös, kosztűmös emberekkel tárgyal, a magánéletben ezért szereti szabadon kifejezni magát. Ami a szívén, az a száján, a megfelelő hangulatjelző szavakkal tarkítva - hallja az egész utca. Felelősségteljes beosztása révén nem biztos, hogy előnyére vállna, ha a róla kialakított képet ez a magánéletbeli stílus színesítené.

Mások - lehet, hogy a bloggert nem zavarja, ha ország-világ elött kitárulkozik. Amikor másokról ír, akkor az ő magánéletüket még óvatosabban kell kezelni. Lehet, hogy ami nekünk vicces, az neki kínos. Ha nem vagyunk biztosak benne, hogy barátainkat hogyan érintené, ha elmondunk róluk egy történetet, akkor kérdezzük meg őket. Még akkor is, ha nem névvel, címmel tesszük ezt, elképzelhető, hogy egy speciális történet felismerhetővé tenné őket. Tartsuk tiszteletben, ha nem akarnak a blogunkon szerepelni.

Biztos mindenkivel megesett már, hogy szülőkkel társaságba mentek. Ilyenkor előkerülnek a "pelenkáskori" történetek, meg az ovódából. Ki milyen hülyeséget csinált, amit ma már nyilván nem tennénk, és rettentő kínos, hogy a "fölnőttek" arról beszélgetnek, hogy mikor pisilt utoljára pelusba az ember. Az utóbbi időkben egyre többen foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogy mit fognak szólni a gyermekek ahhoz, amikor 10 év múlva szembesülnek azzal, hogy szüleik mit írtak róluk. Ráadásul az örökkévalóságnak.

Nyilvánosság - csak azért, mert többen (sokan) olvashatják a blogunkat, még nem leszünk közéleti szereplők. Nem fognak paparazzik követni, nem vonatkozik ránk az üvegzseb törvény és megmarad a magánélethez való jogunk is. Erről önkéntesen lemondhat bárki, amikor esküvői fotókat, saját bébifotókat stb. tesz fel a blogjába.

 



Összegzés

Summa summarum elegendő, ha a józan paraszti eszünkkel közelítjük meg a blogírást is. Szerintem egyszerűbb a "nem írok le semmit, ami kínosan érint, ha én írom a blogot", vagy a "nagyon titkos, hogy ki vagyok, ezért sehol nem használt nick alatt írok le mindent, és blogtalikra se megyek el" elvet követni, mint később azon bánkódni, hogy az internet mindent tudó emlékezete megőrizte minden tartalmunkat.

 

További érdekes témák, ötletek a Blogfórumon.

Tetszett a bejegyzés? Iratkozz fel az RSS értesítőre, a hírlevélre vagy ajánld barátaidnak a Twitteren vagy a freeblogon.
Utolsó bejegyzések:

Eddig 24 komment érkezett ()

 
 
  •  

    1.  thingol 2008. 11. 10. 13:41

    Én pont emiatt hanyagolom az énblogomat, mert szembesültem vele, hogy nem merek és nem is tudok minden gondolatot vállalni mindenki előtt. Egyszercsak észrevettem, hogy olvas az apám, a barátaim, az ismerőseim - ami valahol jó, viszont akkor már nem merem annyira szabadon szállni a gondolataimat - hogy így már szinte nincs is értelme.

     
  •  

    2.  deadcabbit 2008. 11. 10. 14:13

    Ezért kell olyan blogot írni, amit senki nem olvas :) Terápiás célzattal. Van egy másik munkablogom, azt sem olvassa senki, de azt cv-ben lehet mutogatni - kinek a papné, kinek a paplan.

     
  •  

    3.  Beau d. Noir 2008. 11. 10. 15:49

    Én viszont azt vettem észre, hogy egyre jobban felvállalom a véleményem.
    :-)

     
  •  

    4.  wyctim 2008. 11. 10. 16:02

    Én meg azt mondom, hogy manuál trekkbekk. :)
    www.wyctim.com/veszelyes-blogolas-szerintem/

     
  •  

    5.  thingol 2008. 11. 10. 21:53

    Beau d. Noir: Nekem a való életben nincsen bajom a saját gondolataim felvállalásával, mert nyílván úgy fogalmazok, ahogy azt a helyzet megkívánja, és ügyelek rá, nehogy megbántsam a másikat. Ezt egy blognál egyszerűen nem lehet megcsinalni :)

     
  •  

    6.  GNL 2008. 11. 11. 7:02

    A blog nem egyenlő a fióknak írt naplóval, kell hozzá egy adag egészséges exhibicionizmus. Viszont amellett, hogy az ember szélesebb körben ismertté válhat, mint bármikor, ha erre vágyik, számos értékes emberrel is felveheti a kapcsolatot. És vallom, mindenkitől lehet tanulni!

     
  •  

    7.  ezerdekel 2008. 11. 11. 8:05

    Nagyon kezdő vagyok még ebben a műfajban, remélem egyszer eljutok oda , hogy mindent le merjek írni magamról , mert attól sokkal könnyebb lesz . Ez a nem mondhatom el senkinek , elmondom hát mindenkinek című hozzáállás. Bízom benne , hogy megtudom tartani az anonimitásomat.
    Ha mégsem , akkor legalább legyőzöm a félelmem , és merem vállalni a gondolataimat nyíltan is.

     
  •  

    8.  teodora 2008. 11. 11. 10:08

    jó írás, bár nagy részét józan ésszel és erkölccsel is össze lehet rakni, mert a való világra is vonatkozik. szerintem a "mások" fejezet a legfontosabb, nekem legalábbis ott kell leginkább cenzúrázni magam, és ez az, ahol nemcsak elfogadható a titkolózás, hanem jogos és szép. amúgy viszont, aki maszkot visel, könnyen pofára esik.

     
  •  

    9.  Veda 2008. 11. 11. 10:26

    Nekem viszont a blogírás során alakult ki az a stílus, amit már a való életben is képviselek. Régen kitaszgyerekként nem igazán tudtam megosztani a véleményem másokkal, ezért blogoltam. Aztán kiderült, hogy mégiscsak érdekelheti az embereket, amit gondolok, és mindezt még akár humoros formában is elő tudom adni, így sikerült magabiztossá válnom az életben is. Csak egy a blogolás rám kifejtett pozitív hatásai közül. :)

     
  •  

    10.  aliz2. 2008. 11. 11. 10:59

    addig, amig csak magadról írsz, semmi probléma-
    csak ott kezdődik, ha másokat is "vásárra viszel" -
    ettől kell óvakodni! (ahogy a bejegyzés is utal rá, én is előzetes engedélyt szoktam kérni, ha úgy adódik...)
    másik alapszabály, amit nem ártana mindig, a való életben is betartani; nem kell rosszat írni másokról! (se) :)

     
  •  

    11.  Beau 2008. 11. 11. 11:09

    5. thingol

    Nálam ez (amit mondtál) néha már-már egyenlő azzal, hogy túlságosan is el kéne sminkelnem a gondolataimat :-) Részemről inkább bevállalom azt, hogy adott esetben NEM érthetünk egyet mindenben. Sőt!
    :-D

     
  •  

    12.  trainmodeller 2008. 11. 11. 11:32

    Nekem meglepő, hogy viszonylag sokan olvassák a tematikus blogomat és kíváncsiak a véleményekre, követik a munkámat. Hogy miért kezdtem, azt nem tudom, csak azt, hogy a legelső ilyen témájú tematikus blog voltam itthon, mára pedig sok "követőm" akadt. Nem követő, azt nem mondanám, mert vannak akik sokkal jobban csinálják ezt nálam! De tetszik, hogy elindítottam, és több mint három éve megy. Nem igazán vittem bele személyes dolgokat, azon kívül, hogy megemlítve, mikor költöztünk, mikor született gyerkőc (nem volt bejegyzésem egy ideig). A blog jellege és sok személyes ismerősöm miatt viszont majd mindenki tudja ki vagyok IRL. Mégis, simán leírom, hogy ha egy kiállítás, cikk, bármi nem tetszett, ezek vállalható dolgok.
    Így három év után nem bántam meg, hogy elkezdtem, még egy ideig biztosan csinálom majd. Kordában tartható a dolog, vagy csak nem nyúltam még túl forró témába :)

     
  •  

    13.  Varsányi Martina 2008. 11. 11. 11:39

    @Beau: rossz is lenne, ha mindenkinek ugyanaz lenne a véleménye.
    A másik oldalról vitatkozni és veszekedni nem ugyanaz. Érvelni és kijelenteni, hogy a másik hülye, az sem ugyanaz. Az elöbbivel nincs baj - az utóbbi -szerintem- nem követendő példa.

     
  •  

    14.  junik 2008. 11. 11. 11:58

    legalább két blogja kell legyen annak, aki félti a magánéletét és anonymitást akar... a munkablogban nem utalunk a magánblogunkra, és betartjuk mindkettőben a blog etikett, netikett szabályait,
    a magánblog olvasását korlátozni lehet meghívó küldésével és a blog zárásával... annak, aki azt hiszi a netes blogolás magánjellegű.. pedig nem az :-))))

    a kommentezésekkel pedig óvatosan, sosem indulattal, hanem okos érvekkel, a népszerűségi index mérésével kapcsolatban szintén óvatosan... élő kapcsolatokat kell kiépíteni, ez az igazi cél, szerintem

    blog-etikett: blogetikett.freeblog.hu/

    net-etikett: www.kzs.hu/local/netikett.htm

     
  •  

    15.  Beau d. Noir 2008. 11. 11. 12:24

    13. xsolutions Kedves Házigazda:-)
    Szeretnék igazat adni, neked, bár te (legalábbis ezen a néven nem láttalak ott megjelenni) nem forogsz, hál istennek olyan körökben, ahol az érdemi vita, mint olyan NEM LÉTEZIK.

    Rendszerint ők azok, aki szívesen gyűjtik a másik fél megmozdulásaink listáját, hogy találjanak benne olyat, mire aztán hivatkozhatnak, mint "terhelő bizonyíték" = bármi, amivel úgy érzik, hogy az ellenfelüket megsemmisíthetik.

    Az ilyen és hasonló dolgok miatt szoktak megszűnni az én blogok, vagy elvándorolni egy külföldi- lehetőleg tengerentúli szerverre, amire nem vonatkoznak a honi törvények.

    Ezek egy részét le lehet oltani, ha a saját módszerükkel ellehetetleníted a tevékenységüket. Ez persze azt jelenti, hogy feladod a saját elveidet -legalább egy időre. (Ha egy kicsit is több a tartásod az átlagnál, akkor itt meghasonulhatsz önmagaddal és leszakadsz a netről egy időre.)

    Persze megbánást, vagy belátást nem szabad tőlük várni még ha sikeresen a torkukra lépsz is, és úgyis visszajönnek..

    Legfeljebb csendben maradnak egy időre, mert az amit a saját eszközükkel visszakaphatnak még nekik is fáj.

    :-)

     
  •  

    16.  Varsányi Martina 2008. 11. 11. 13:53

    @Junik a blogetikett nálam a kommentelés elött ki van téve :) De mert ismétlés a tudás anyja, nem árt, ha többször is megtalálható a link.

    @Beau: igyekszem kimaradni a vallásháborúkból. Ha valahol a személyemet támadják ahelyett, hogy észérvekkel probálnának meggyőzni, akkor inkább átváltok passzív olvasóba, vagy inkább felhagyok az oldal olvasásával - mindkettő megtörtént eset egy-egy olyan kommentváltást követően, amikor úgy éreztem, hogy már nem az észérvek mezején folyik a vita.

    Az írott nyelv és a személyes támadás érdekes dolog: rengeteg hangulati elem nem jut át. Amit valaki viccnek szán, azt a másik sértésnek érezheti. (Fordítva talán nem annyira bántó :))

     
  •  

    17.  thingol 2008. 11. 11. 15:34

    11. Beau:

    ki lehet fejteni azt a véleményt normálisan is :) A véleményem nem változik, de másképp beszélek pl. apámmal, vagy egy baráttal, vagy iskolában, munkahelyen stb.

    "hál istennek olyan körökben, ahol az érdemi vita, mint olyan NEM LÉTEZIK. " Ha ilyen van, inkább elmegyek. Anno amikor sokat játszottam az interneten nem egy ilyen volt, de sajnos máshol - egyébként normális közegben - is előfordulhat az ilyen. Tényleg jobb "leszarni", ha engem támad valaki, és nem a gondolataimat, érveimet. :)

     
  •  

    18.  gyongyszem 2008. 11. 11. 21:24

    Én személy szerint csak terápiás célzattal írok blogot. És ha valaki nagyon akarja mutogatni a blogját akkor vezessen kettőt és probléma megoldva.

     
  •  

    19.  Így jártál 2008. 11. 11. 22:14

    Húha! Az az oldal, amire mutattál a bejegyzésed végén, az komplett(!) letörölt blogokat (is) tartalmaz! Én sejtettem, hogy az információ nem vész el, csak átalakul, de ez meglepett.

     
  •  

    20.  Varsányi Martina 2008. 11. 12. 11:01

    @Így jártál: nem csak letörölt blogokat, de törölt domaineket...Persze lehet ellene tenni, robot.txt-vel, de pl. az ingyenes blogrendszereknél nincs rá lehetőség annak szerkesztésére.

     
  •  

    21.  kisordas 2008. 11. 12. 13:08

    Ez jó. Bár ha mondjuk 3 évvel ezelőtt megírtad volna és akkor olvastam volna már, minden bizonnyal nem követtem volna el az összes itt leírt meggondolatlanságot. :)

    Gouranga :)

     
  •  

    22.  Varsányi Martina 2008. 11. 12. 13:30

    mcdas: nem hiszem el, hogy Te elkövetted volna az itt leírt meggondolatlanságokat :) [Ha mégis, akkor linket kérek! :D]

     
  •  

    23.  darkerthan 2008. 11. 13. 18:23

    OFF kérdés:
    Iszonyú fáradt vagy Beau, ugye? :-)

     
  •  

    24.  Beau d. Noir 2008. 11. 14. 10:21

    Jézusom Dark- igen. :-) Most látom miért kérdezted.
    Pedig már napok óta szabadságon vagyok XD

     

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.






Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.