|
 |
|
|
(x)
(x)
Blogvilág java
Linkek
Saját blogok: Olvasásra ajánlott blogok:Partnerek
Szerzői jogok
Blogvilág by xSolutions is licensed under a Creative Commons Attribution 2.5 Hungary License.
Érezted már valaha is úgy, hogy láthatatlan a blogod?
Órákon át dolgozol a bejegyzéseken, patika mérleggel méred az érzelmeket, a kreativitást. A legjobb munkáidat elküldöd a Digg-re, a Del.icio.us-ra, ajánlod magad a freeblogon, a blog.hu-n, és biztos vagy benne, hogy ömleni fognak a látogatók. Kirakod a linkeket a népszerű bloggerekre, abban reménykedve, hogy felkelted a figyelmüket és viszonozzák a linket.
De úgy tűnik, senki sem lát téged.
A többi blogger figyelmen kívül hagyja a linkjeidet, és úgy néz ki, nem is kellene törődnöd azzal, hogy mit ínak. A Digg-en esélyed sincs egyedül, az önjelöléseid elsűllyednek a freeblogon és a blog.hu-n is. Még az a néhány ember se mondja, milyen klasszul írsz, akik néhanapján hozzászólnak az írásaidhoz.
Láthatatlannak tűnsz másoknak, és azon tépelődsz: tudsz-e ezen változtatni?
A jó hír, hogy tudsz változtatni. Én is voltam ebben a cipőben, és néhány jó tanács láthatóvá tette blogjaimat a világ számára.
Az osztály bohócának hatalma
Nem kell különösebb zseninek lenni ahhoz, hogy megállapítsuk, az osztály bohócai állnak a legtöbbször a figyelem központjában, míg az eminensekre, a stréberekre nem nagyon emlékszünk. Ha Te voltál (vagy) suliban az osztály bohóca, akkor add magadat a blogodon is, és az emberek figyelni fognak rád. De mit is csinálnak az osztály bohócai és miért figyelünk rájuk?
A legtöbb tininek semmi kedve suliba járni. Inkább otthon játszana, csavarogna, gyötörné a tesóit, vagy valami hasonlóval múlatná az időt. Nem lustaságból, hanem azért, mert az iskola nyomasztó és unalmas. Ráadásul az egész napot azzal töltik, amit meg se akarnak tanulni. Néhány óra elteltével bármit megadnának azért, hogy valaki elterelje a figyelmüket. Bármire figyelnének, ha az nem a tanár, vagy a könyv. Az osztály bohócai meg elég pimaszok ahhoz, hogy megtegyék nekik ezt a szívességet.Másképp kifejezve, az osztály bohócai nem csináltak semmi mást, mint reagáltak a körülöttük lévők igényeire. Szükséget elégítenek ki. És persze megkapják a jutalmukat, nem pénzt, de bámulatot.
Bloggal sincs ez másképp.Miért olvasnak az emberek blogokat?
Blogokat többféle indokból olvasunk. Lehet, hogy ismered az adott személyt személyesen - így kezdtem el én blogokat olvasni, jó három évvel ezelött, vagy tanulni akarsz valami újat (mint pl. az irodalmi boncasztalon), vagy csak értesülni akarsz a hírekről. Emellett van még egy jó ok blogot olvasni: a blog eltereli a figyelmet. Ha nem hiszel nekem, akkor nézz körül, hányan olvasnak és kommenteznek munkaidőben blogokra. Vagy blogot írnak. Nem kellene nekik dolgozni?
Nem kellene. Mert ők is megfáradtak a munkától és megérdemeltnek nézik a kávészünetet, még akkor is, ha csak néhány percig tart, míg elolvasnak pár bejegyzést. Még az is lehet, hogy közben tanulnak valamit. Ez pedig produktív, nemde?
Miért vannak láthatatlan bloggerek?
A láthatatlan bloggerek eltévesztik a szerepüket - kivéve, ha láthatatlanok akarnak maradni. De Te itt vagy, tehát feltételezem, ki akarsz tőrni a láthatatlanságból. A láthatatlan blogok rosszul határozták meg szerepüket. Elsősorban tanítani akarnak, miközben ez csak a másodlagos feladatuk. Az elsődleges feladat, hogy figyelembe helyezd magad, ehhez pedig úgy kell tenni, mint az osztály bohócának.
Vegyük példának az i-do-web-et. Az egyik legelső cikket, amit írtam, a Mi az a blog?-ot a top 5-be várnám folyamatosan. Ehelyett mi a legolvasottabb bejegyzés a blog indulása óta? Mindenki azt akarja tudni, hogy mi a blogfüggőség 7 biztos jele.
Hogy a csudába tudott, ez a fun kategóriába besorolt írás, maga mögé utasítani olyan írásokat, mint a 120 nap alatt a semmiből 2000 olvasó vagy a Hogyan alapozzuk meg a weben hírnevünket bármilyen témakörben?
Az i-do-web-et azért indítottam, hogy megosszam másokkal (magyarul) azokat a tippeket, trükköket, amiket a blogolásról tanultam - át akartam adni a tudást, azaz magam is tanítani. Az emberek azonban nem (csak) tanulni akarnak a kávészünetben, hanem szórakozni is.
Válj láthatóvá
Írj arról, amiről az olvasóid olvasni akarnak.
Az tanultuk az elmúlt években, hogy "légy önmagad" és ne aggódj azon, hogy ki szeret és ki nem. Én szürke kisegér voltam az iskolában. Érettségi után komoly erőfeszítéseket tettem, hogy megváltozzak, hogy ne legyek már szürke kisegér. Könnyű volt? Nem. Megérte? Mindenképp! A barátaimat, ismerőseimet nem cserélném el "önmagamért". Nem is beszélve arról, hogy valóban azzá váltam, aki lenni akartam.
Írj arról, amit az olvasóid hallani akarnak, vagy írj úgy, ahogy olvasni akarnak, és olvasott leszel. Kérdezz meg bármelyik írót, hogy minden írásában magát adja-e? Persze, valamennyire igen. De azért kétlem, hogy Stephen Kingben annyi horror lenne rejtve, mint amennyit megír. Az olvasói azonban a Stephen-King-es könyveket várják el tőle.
Fogadd el, hogy ha olvasott akarsz lenni, akkor értéket kell adnod az olvasóidnak és magadra kell vonni a figyelmet. Az érték lehet komoly irodalom, lehet szórakoztató, lehet szakmai, lehet fikció, lehet napirajz. A figyelemfelkeltés lehet egy szokatlan témaválasztás, egy vicces kép, rajz, felvetés... szabad utat engedve a kreatívitásnak.
További érdekes témák, ötletek a Blogfórumon.
Eddig 8 komment érkezett
(
)
Mondj valamit
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.
1. mondat 2008. 08. 10. 16:39
Furcsa ezt a posztodat olvasni. Mintha ellentétbe keveredne magával, vagy a többivel.
Az osztály bohócának nem feltétlenül jó lenni. Könnyen beleragad az ember, a többiek bohóckodást várnak tőle akkor is, ha neki épp nem felel meg a szerep, és ilyenkor ugrik a népszerűség. Lefelé.
Arról és úgy írni, amiről és ahogy az olvasók akarják két okból is furcsa. Egyrészt a láthatatlan blogoknak nincs olvasótábora, tehát nincs igazán mihez igazodni, hacsak nem a mainstream-hez, de azt meg minek.
Másrészt a téma és a mód abszolút mértékű igényekhez igazítása könnyen jelentheti saját magunk elvesztését, ami, úgy gondolom, senkinek nem jó. Ez tulajdonképpen a bohócnak levés.
A cirkuszban a bohócot sokan megnézik, sokan nevetnek rajta/vele, de ha leveszi a bojtos sipkát meg a krumpliorrot, az emberek elmennek. Mert szórakozni akarnak, nem megismerni.
Szóval a láthatóság kérdése előtt fontos feltenni egy másik kérdést is: kit akarsz kiszolgálni, mit akarsz elérni a blogoddal.
Értem én, amit írtál (azt hiszem), csak nekem hiányzik az elejéről, hogy akkor tégy így, ha ilyen típusú és ilyen mennyiségű látogatást/olvasót/ismertséget akarsz.
Na persze rajtam kívül biztos más is a mondandód mellé teszi ezt a szűrőt, úgyhogy valószínűleg fölösleges volt ezt leírnom.
Hogy legyen értelme: gyakorlatilag, elméletileg, szakmailag és emberileg is hasznos, érdekes dolgokról írsz, így tovább.
2. Varsányi Martina 2008. 08. 10. 17:19
Feltételezem, hogy aki olvas, az szeretne kitörni a láthatatlanságból. Persze vannak, akik nem, de alapvetően nem nekik szól a blog. A legtöbb "láthatatlan" blog se teljesen láthatatlan (mint ahogy a láthatatlan ember sem :)) és bizonyos olvasótáborral rendelkeznek (barátok esetleg kollégák). Ebből pedig már levonható, hogy mely bejegyzések voltak a leglátogatottabbak és melyek nem.
A példa meglehetősen sarkított, mint minden példa, és persze célszerű megtalálni az arany középutat, azt a fűszerezést, ami beválik az írónak és a blognak is.
Olyan ez, mint amikor valamit el akarsz adni. A terméked a gondolataid, a blogod a boltod, az írásod a csomagolás. A háromnak harmonizálnia kell és az olvasód (vevőd) érdeklődését felkelteni és megtartani. Hiába van neked a világ legjobb terméke, ha a csomagolás alapján nem tűnik többnek, mint épitkezési munkások tízórai csomagja.
Megnevettetni és értéket adni, arról beszélni és írni, amit hallani akarnak, de közben magad maradni: az én szemeim elött ilyenkor mindig Hoffi jelenik meg. A mai napig megnevettet, és a legtöbb mondata a mai napig aktuális, értéket adott és nem csak bohóckodott.
3. mondat 2008. 08. 10. 18:04
Azt mondod a példa természetesen sarkított. Az én értelmezésemben ebben a posztban pont általánosítasz, és pont ezért vitatkozok veled. Általános 'módszert' adsz általános cél eléréséhez. Pl. ahhoz hogy látható legyek, az 'írj nekik' módszer nekem nem válna be, pont az veszne el, amit csinálok. A 'miért blogoztok' (érted, b(l)ogoztok) poszt egyik kommentjében írod, hogy az énblogodban nem használod az itt leírt módszereket. Gondolom azért, mert akkor az énsége veszne el.
Az szúrta a szememet, hogy nem mindenkinek való a módszer, a posztból viszont úgy tűnik, igen. Na. (nem fogok szmájlit használni, azért se, szörnyű sznobizmus, jaj)
4. Varsányi Martina 2008. 08. 10. 18:49
Az én-blogomban nem érdekel az olvasószám. Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy meg se nézem, hogy hányan olvasnak, de nem nézem a legolvasottabb írásokat. Olvasnak és nem csak az offline barátaim, sőt azon a blogon keresztül is nagyszerű embereket ismertem meg.
Az itteni technikáktól nem az egyediségének, hanem céljának elvesztése miatt féltem: azért hoztam létre, hogy visszaadjam napjaimat. Ezzel lehetne akár offline is, de ha megkérdezik "mi történt veled?" akkor sokkal egyszerűbb megadni a blog címét, mint huszadszor is elmesélni.
Komplex blogban viszont találkoztam már olyannal, ahol az írója az alapján indított sorozatot, hogy bizonyos témákban leírt véleménye sokaknak tetszett, és erről most rendszeres időközönként ír. Ez pedig az igényre való reagálás szememben.
5. szasa 2008. 08. 10. 20:43
nem is tudom. érdekes amriől írsz, viszont úgy gondolom ennél jóval összetettebb a téma. túlságosan leegyszerűsített a példa. én úgy érzem, hogy ha valaki személyes blogot ír - vagy ahogy nevezik Én blogot- , akkor szinte lehetetlen kitörni a láthatalanságból. Persze nyílvánvaló, hogy szomszéd néni hétköznapjait maximum a családja olvassa. És marha ritka az, hogy népes olvasó tábora legyen. Ha valaki olvasott szeretne lenni, nyílvánvalóan valamilyen tematikus dologról kell írni.
És itt még említhetném, hogy az ismeretség mennyit számít. (Függetlenül, hogy ez élő vagy csak netes.) Pl, freeblogra valami hihetetlen nehéz kikerülni. A szerkesztőknek van néhány 20-30-40 kedvence, akik kikerülnek és mellette ritkán más is esélyt kap. Ebből a szempontból jobbnak tartom a blogter-t.
6. Varsányi Martina 2008. 08. 11. 22:11
szasa: Én blog és én blog között van különbség. Én blognál érdemes közösségi hálózatépítést végezni és úgy olvasókat szerezni, de ott is megfigyelheti az olvasottabb írásokat, és írhat arról a témáról vagy stílusban.
A freeblog "főoldalra ajánlom" linkje elég jól működik, nekem több blogom is kikerült vele a főoldalra - pedig előtte ismeretlen voltam mindkét bloggal. Persze annak klikkeléséhez is kellenek olvasók.
7. szasa 2008. 08. 12. 18:44
Persze, hogy van különbség. Személy szerint kettőt is ismerek, akiknek marha nagy az olvasottsága, pedig semmi másról nem szól a blog, mint leírják, hogy éppen mi történt velük azon a héten. Az is igaz, hogy az olvasottságot az írási stílusuknak köszönhetik.
Nem is ez a bajom a freebloggal, mert kerültem már ki én is többszőr főoldalra náluk, és nem lehetetlen. De engem zavar, hogy állandóan ugyanazokat a blogokat preferálják, mintha adott tematikába, témába, más blog nem is létezne. A freeblogra ráférne egy rendes blog ajánló, ami függetlenítve van a szerkesztők egyéni ízlésétől. Eből a szempontból jobban tetszik a blog.hu és a blogtér. Csak a blogtér esetében úgy tűnik, hogy elfelejtettek fejleszteni 2006 óta, és teljesen más jellegű problémákba lehet ütközni.
A láthatatlansághoz kapcsolódva még, marhára kíváncsi leszek, hogy felhasználva azokat a trükökket, amit a blogon eddig publikáltál, milyen olvasottságot, illetve a meghatározott célt milyen gyorsan lehet elérni egy frissen induló, a magyar blogok között hiánypótló, saját domain-nel rendelkező blog esetén.
8. Varsányi Martina 2008. 08. 14. 8:41
Ami egy saját domaines blognál hiányzik, az a blogközösség támogatása. Tapasztalatom szerint ettől függetlenül elég jól el lehet indítani egy blogot, ha mögötte erős közösségi hálózatokban történő ajánlás van, valamint a kommentezés más blogokon jól működik.